Így épül újjá Toyotánk

Autónak látszó tárgy - 2010 augusztus 10.

Első ránézésre már egészen úgy néz ki, mintha... Vagyis nagyjából ott tartunk, ahol a hasznaltauto.hu-n azok az autók, melyek "kis sérüléssel, összes alkatrésszel" várnak új gazdára. Kívülről összelapátolják a sok alkatrészt, de hogy alatta mi van, az csak akkor derül ki, ha felnyitjuk a motorháztetőt. Persze mi nem akarunk senkit becsapni. Annál is kevésbé, mert hogy csak magunkat tudnánk ugye. Ha az ember karosszériát javít, akkor nem tehet mást, mint hogy összerakja az egészet, igazgatja, kalapálgatja, amíg minden a helyére nem kerül. Aztán szétszedi, és elviszi fényezni. Majd megint összerakja. Nos most ott tartunk, hogy minden a helyére került, aztán ismét le, és most a fényezőnél szépül a homlokfal, a sárvédő és még néhány apróság. A doblemezek viszont már végleg a helyükre kerültek. El is kezdtük visszaépíteni a motortér onnan leszerelt darabjait, ami így egy-két hónap távlatából nem is olyan egyszerű. Még szerencse, hogy ott van Bence LC-je, és amikor elakadunk, át lehet menni lesni egy kicsit. Gond csak akkor van, ha olyan dolog akad a kezünkbe, ami a 24 szelepes motor sajátja, azokat a tartozékokat ugyanis csak fotókon tudjuk keresgélni.
Furcsa dolog történt viszont közben, mert Toyós megnőtt. Igaz, nincs még benne minden, hiányoznak az ülések, száraz a tank és nincs benne a pótkerék sem. Mindezek valamelyest alacsonyabbá teszik majd, ami nem lesz túl nagy baj. Toyós jelenleg 204,5 centi magas. A garázsunk meg 206. Ha van egy pók a plafonon, már elütjük beálláskor. Bence megmérte, 7 centivel vagyunk magasabbak az ő autójánál, pedig abban is van 5 centi emelés. Még jó, hogy nem akartam betenni az új kasztnihoz kapott 3 centis emelőpogácsákat. Nem férnénk be a garázsba.

A király új ruhája - 2010 július 20.

Toyós második neve mától Méhecske. Legalábbis Zsófi már így hívja. Pedig ő még nem is látta egyben. Külön-külön persze igen, de az új bódé az új alvázon mégiscsak másként mutat. Mégpedig elég jól :) Eddig sem volt kicsi, csak lapos. Most meg már magas is. Persze még hiányzik belőle néhány dolog, mint például az ülések, gázolaj, pótkerék és hasonlók. Meg persze a kasztni eleje. De azért már kezd közelíteni a versenysúlyához. Szóval ránézésre úgy tűnik, hogy magasabb lett az autó, mint volt. Talán kinyúltak a rugók, hogy nem volt rajtuk terhelés... Amúgy megmértük Bence gyári rugóit és Toyós OME rugóit. 2-2 mm különbség van köztük átmérőben elöl-hátul. Toyós vastagabb. Vagyis vélhetően erősebb is. Persze lehet, hogy csak a magasság miatt ilyen, mert 50 mm-rel hosszabb ugye, mint a gyári rugó.
Ilyeneket méricskélünk hát, miközben a kocsi kezd valódi autóformát ölteni. Az is igaz viszont, hogy kicsit bambán állok még mellette mindig, mert olyan más. Mert ugye bordó autónk van (volt), ez meg narancssárga. És bár tudom, hogy ugyanarról a kocsiról van szó alapjaiban - és ezt szó szerint is lehet érteni -, azért mégiscsak olyan, mintha teljesen más lenne. Azt hiszem, el fog tartani egy kis ideig, mire összeszokunk. Az viszont biztos, hogy ha kész is lesz, be nem viszem porba-sárba. Most olyan szép, új minden.
Elhoztuk a fényezőtől a doblemezeket is. Azt ugye nem kaptam a német bódéval, itthon vettem. Homokfúvattuk, aztán ment a fényezőhöz. Tényleg olyan, mintha új lenne. A gond csak az, hogy kicsit régen szedtük szét, és már nem nagyon emlékszünk arra, hogy mi hol volt rajta. Még szerencse, hogy van egy másik "mintaautó" az összerakáshoz. Azt is látjuk viszont, hogy a hátsó hídból folyik az olaj, ami vagy azért van, mert lelazultak a dolgok, ami a borulást tekintve elképzelhető, és a csapágy is lóg, vagy azért - és ez a valószínűbb -, mert elengedett a szimmering. Úgyhogy megvan a következő projekt. ha kész a kasztni, jöhet a futómű. gyakorlatilag új autó lesz. AMi letakarva bekerül a garázsba, és még esőben sem viszem ki többet. (Bamakoban nem esik ugye...)

Festés, mázolás - 2010 július 8.

Aki csak a műhely felé jár, és látja az üres alvázat, megkérdezi, miféle hatalmas szörnyeteg ez. Valahogy nagyobbnak tűnik üresen, mint Bence odakint álló autója teljes életnagyságban. Mi persze mindig mosolygunk ezen. illetve mosolyogtunk egészen addig, amíg neki nem álltam az alváz szépítgetésének. Hiába néz ki úgy, hogy alig van felülete, egy napig tartott, mire az összes rozsdát, pörsenést ledrótkorongoztam róla. Másnap kézremegés, szünnap. Amimkor már ismét tudtam fogni, jöhetett az ecsetelés. Először az egészet szépen zsírtalanítottam, aztán jöhetett rá az alapozófesték. A felújításhoz a Body termékcsaládot választottam, a Totallux forgalmazza Budakalászon. Ez jól is jött, a műhely úgyis Csillaghegyen van.
A festékvásárlást összekötöttem egy kiruccanással Dunaharasztiba, ahol csináltattam új fékcsöveket. Ennek egyik oka az volt, hogy a régi gyári méretű volt, a futómű viszont emelt. Most, hogy az alvázat csak a saját súlya nyomta lefelé, a fékcső teljesen egyenes volt, minden ráhagyás nélkül. Egy teljes kirugózáskor, vagy ha esetleg elemelkedünk az útról valami bukkanón, ki is szakadhat valamelyik végén. Így most 5 centivel hosszabb. Fém védőréteg is került rá. Ullrichék mondták a borulás után, hogy elszakadt a fékcsövük, és nem tudtak megállni a kanyar előtt. Nem tudom, így volt-e, de nekünk már nem fogja egy kő eltépni.
De vissza az ecseteléshez. A két réteg alapozóra jött még három festék, úgyhogy az egész alváz olyan, mint az új. A bódé alját közben Bence vette kezelésbe. Az is megkapta a teljes tisztítást, alvázvédelmet, meg egy réteg gumirücsit, ami majd - elvileg - védi a kövektől az alvázvédő réteget, meg talán zajt is szigetel. Így állunk hát, lassan felkerülhet a kasztni az alvázra, és akkor Toyósnak egész autó kinézete lesz megint.

Kormányváltás - 2010 június 28.

Nem arról van szó, hogy csatlakozunk a "monnyonle!" kórushoz. Bár az is igaz, ők kicsit elhallgattak az utóbbi hetekben, lévén akinek eddig kiabáltak, már nincs miről lemondania, így most csak azoknak lehetne kiabálni, akik eddig kiabáltak, szóval teljes a káosz a tüntetésszervező bizniszben. Ennek persze örülünk, mert Híradó különkiadások helyett van idő Toyós dolgaival foglalkozni. A mi kis kormányváltásunk már tavaly elkezdődött, mert az itthoni versenyeken a nagy melegben kezdett lemorzsolódni a kormány. Ráadásul elengedett a ragasztás is, így kicsit forgott körbe-körbe a vázon. Eredetileg még az idei Bamako előtt meg akartam csináltatni, de aztán mégis úgy gondoltam, hogy majd a verseny után. Vadonat új kormánnyal nem lett volna szívem bemenni a susnyásba. Így utólag nézegetve a borulás képeit, jó döntés volt... Na szóval most viszont jó sok idő is volt minderre, lévén nem nagyon van szükség rá jelenleg. Bence jól lekapta a helyéről, bár nem adta magát könnyen. Azért vigyáztunk, nehogy új légzsákot is kelljen venni. Nézegettem a neten a kormányjavítókat, és végül egy kisbéri manufaktúra tetszett meg. A Hunyadi Járműkárpit postán is fogad megrendelést, vissza is küldi a kész kormányt, ráadásul jóval olcsóbban és gyorsabban dolgoznak, mint a legtöbb fővárosi társaság. Szóval most már szép új és hibátlan bőrkormányt tekergethetek majd. Utólag persze okosabb az ember, ha újra csináltatnék, akkor kérnék rá kis sárga csíkot középre, és a "fogás helyére" olyan lyukacsos fajta bőrt. Na mindegy, majd legközelebb.

Minden egy helyen - 2010 június 24.

Nem hagytuk abba az építést, csak Bencének is sok a dolga, és nekem sem nagyon van időm. Jövő héten ráadásul még kevesebb lesz. Ma viszont mindketten ráértünk, így elmentünk Toyós új ruhájáért. Parrag Sanyiék voltak olyan kedvesek máig kerülgetni a raktárban, de ennek már vége. Felpakoltuk a narancssárga csodát és átvittük a műhelybe. Most tehát már minden egy helyen. Na jó, majdnem. A lámpák még a boltban vannak, a két doblemez homokfúvás után a fényezőnél. De ez minden. A motor, az új váltó és a felújított osztómű ismét az alvázban. Megvettük az olajakat, mindenhol friss kenőanyag lesz. Gyártunk egy póttankot is, hogy ne kelljen kannázni Afrikában. A pótkerék helyére békésen befér egy 100 literes póttank.
Szóval haladunk, és előbb-utóbb talán el is készülünk :) Mandák Jani beszerezte az összes hiányzó alkatrészt, csavarokat, szimeringeket, szilenteket, meg ami még kellett. Azt még viszont ki kell találni, hogy mitől húzott jobbra a borulás után. Ezzel az egyetlen gond az, hogy mindezt csak azután tudjuk elkezdeni, hogy ismét összeraktuk a kocsit. Amikor ugye nehezebb lesz szerelgetni, de hát ez van. Reméljük, hogy egy futómű állítás megoldja a gondokat. Az alváz ugyanis a helyén van.

Nagybevásárlás - 2010 június 2.

Azért jó, ha az embernek vannak barátai. És a barátnak is. Így aztán el lehet jutni a barát olyan barátjához, akinek hátul a fészerben fekszik egy jó állapotú Toyota váltója. Is. Meg sárvédője, motortartó bakja és persze mindkét oldali doblemeze. Az egyetlen szépséghiba, hogy nem a mi színünk, de hát ez nem meglepő, és ennek is igencsak örülni kell. Nekiindultunk hát az országútnak Bencével, hisz egészen az osztrák határig kellett mennünk. Odalent Tibi várt minket, aki egy marcona külsejű, ámde igen játékos rottweiler. Mivel az eső szakadt, annyira nem örültünk annak, hogy Tibi szó szerint ugrált örömében, de nem sok esélyünk volt elkerülni az ázott kutyabundát. Hamarosan befutott Tomi is, és nekiálltunk szétszedni a szebb napokat látott 80-ast. Négy órába telt, mire megszabadítottuk mindattól, amit el akartunk hozni. Utána fél órába, mire mindezt behajtogattuk az Astrába. ilyenkor derül ki, hogy mekkora is egy 80-as Toyota. A sárvédője például pont olyan hosszú, mint amilyen egy Astra csomagtartója, ledöntött ülésekkel. Csakhogy ezen kívül nekünk még két doblemezt és egy szintén nem kicsi váltót is be kellett tennünk. Valahogy sikerült. Alkudni sajnos nem nagyon, így aztán jó néhány nullával kevesebbel indultunk hazafelé, mint amennyivel elindultunk. Viszont most ott sorakozik a műhelyben szinte minden, ami kell, hogy végre ne bontsunk, hanem építsünk. Mindenesetre a motor-váltó-osztomű kombó lassan visszakerülhet az autóba. A doblemezeket, zárhidat még fújni is kell. mert amit vettünk szürke, az új kasztni belseje viszont fehér. De haladunk, és ez a lényeg.

Rossz hírek - 2010 május 25.

Bence tegnap felhívott telefonon. Sajnos rossz hírrel, amit majd inkább személyesen, mert látnom kéne. Ma délután kimentem hát hozzá, ahol a munkaasztalon egy darabokra húzott váltó várt, ám néhány olyan "aprósággal", amelynek elvileg és rendeltetésszerűen nem kellett volna külön téblábolnia a váltóházban. Nos a diagnózis a következő: az egyes fogaskerekében van három pöcök, amelyből kettő eltört, kiesett a helyéből és vándorútra indult odabent. Elméletileg persze lehetséges, hogy néhány szabadon mozgó fém alkatrész ne tegyen semmi kárt odabent, de nekem nem volt ilyen szerencsém. Két pöcök tört ketté, tehát összesen négy darabot kellett volna találnunk. Az egyik a mágnesen volt, a másik a váltóház alján, a harmadik pedig már akkor előkerült, amikor leengedtük a váltóból az olajat. A negyedik viszont sehol nem volt, illetve vélhetően az alakult át azzá a fémporrá, ami még az olajban volt...
Ezzel még mindig együtt tudtunk volna élni, de sajnos a csoportkerék egyik fogaskerekének fogából is letört egy darab. Ami már nem olyan jó móka ugyebár. Viszont azt legalább már tudjuk, hogy miért volt nehéz egyest kapcsolni, és hogy miért dobta ki már a végén a fokozatot. Ja, és mivel a pöckök nélkül a kettes szinkrongyűrűket is féloldalas terhelés érte, tehát nem teljes felülettel próbáltak szinkronizálni, legalább az is kiderült, hogy miért volt néha gond a másodikkal. Amit viszont megold majd, ha pótoljuk a hiányzó pöcköket. A helyzet az, hogy így utólag végiggondolva a dolgot vélhetően már ilyen váltóval mentünk Bamakóba. Sőt, mivel amikor megvettem az autót, már akkor is volt vele ilyen gond, talán már Péterék is. Azért szép a váltótól, hogy ilyen állapotban elgurult huszonezer kilométer versenyt.
Gondolkodunk a megoldáson, mert a csoporttengely nem olcsó dolog. Ráadásul az még mindig nem oldja meg a gondokat, hiszen ha az ember szétszed egy váltót, akkor illik kicserélni a csapágyakat, és hipp-hopp több százezer forintnál tartunk - csak anyagárban. A másik lehetőség venni egy komplett, bontott váltót. Ha van. De nincs.

LEGO - 2010 május 21.

Az önerős autójavítás hátránya, hogy az embernek nincs minden nap ideje arra, hogy órákat töltsön szerelgetéssel. Nekem híreket kell mondanom, Bencét meg időről időre elszólítja egy-egy építkezni vágyó. Így volt ez ma is, mindketten csak délután tudtunk szerelőkesztyűt húzni. Adás után én még kimentem Budaörsre az új kasztnihoz, hogy elhozzam belőle a bakokat. A bordóból kiszerelteket végignézve ugyanis kiderült, hogy a három tavaly kicserélten kívül mindegyik eléggé elöregedett és kitöredezett. Az egyik hátsó teljesen el is szakadt. Az új felépítmény megvételekor viszont körültekintő voltam, mert elkértem az összes bakot is, ami így utólag jó döntésnek bizonyult. Mindegyik hibátlan, és ha összeadom a 12 bak árát, hát jóval százezer fölötti tétel az eredmény. Az első bakok darabja 25ezer körül van, és a szakadt hátsót sem adnák sokkal olcsóbban. Ráadásul a dobozban találtam egy komplett kasztniemelő szettet, vagyis 10 darab 3 centis alupogácsát. Ha ezeket beépítem, akkor még pont befér a garázsba. Az alvázat és a kasztni alját viszont könnyebb tisztán tartani. Majd meglátjuk, még nem döntöttem el a dolgot.
Bence estére összerakta az osztóművet, egy dolog tehát kipipálva. Én lekentem az alváz és a futómű összes rozsdafoltját oldóval, aminek áldásos tevékenysége nyomán most különböző méretű, fehér foltok tarkítják minden felé. Majd át kell kenni még egyszer, aztán lecsiszolni, alvázvédeni, illetve festeni. Ez az egyszerűbb dolog, mert a váltóba is bele kell nézni, az utóbbi időben nem szereti az egyest. Remélem, csak a rudazat. ha nem, akkor azért bajban vagyunk. Mindez csak a jövő héten derül ki, most hosszú hétvége van, szusszanunk egyet.

Osztódunk - 2010 május 20.

Most már tényleg igaz Flinstone-mobil áll a műhelyben. Motor, váltó nélkül. Ha más nem is, az biztosan mutatja a kiszerelt alkatrészek súlyát, hogy az alváz úgy 15 centit emelkedett. Elég vicces lenne, ha így maradna, és Toyós még nagyobb monstrumként térne vissza a közutakra. Na jó, azért nem lenne az sem túl jó, mert nem férne le a garázsba.
Elkezdtük közben összeírni a szükséges alkatrészeket. Sajnos a lista nem rövid, és bár biztos lesz olyan, amit ki lehet váltani nem gyári alkatrésszel - csavart, anyát például - , de a nagy részét újat és Toyotát kell rendelni. Ami pedig nem olcsó mulatság. Néhány dolgot igyekszünk bontottat találni, például motortartó bakot és a törött csatlakozók helyére másikat.
Bence közben nekilátott szétszedni az osztóművet, ami akkora riadalmat okozott nekünk a Bamako második napján. Már ott, Barcelonában megvettük a szükséges szimeringet, de azóta sem cseréltük ki. Mindenki azt mondta, hogy amíg nem feltétlen szükséges, ne szedjük szét olyan helyen, ahol nem biztos, hogy tisztán lehet összerakni. Több kárt okoz némi bejutott homok, mint amennyit egy eresztő tömítés. Ha már viszont kicseréljük az első kihajtásnál, ugyanezt tesszük a hátsónál is, mert ha arra gondolok, hogy mindig a leggyengébb láncszemnél romlanak el a dolgok, akkor valószínűsíthető, hogy most a hátsó tömítést nyomná ki az olaj legközelebb. hát most nem fogja. Az osztómű szétszedésének van egy olyan haszna is, hogy kaptunk némi rálátást arra, hogy mennyit is futhatott valójában az autó. Egy LC-nél ez sosem biztos, de a látottak alapján reálisnak tűnik a jelenlegi 280,000 km körüli futás.  Ami ennél a típusnál nem sok. Német és angol internetes oldalakon gondtalanul hirdetnek 500,000 km-t futott példányokat, amelyekhez még nem kellett hozzányúlni.

Választás - 2010. május 19.

Mire ma kiértem, Toyóson már nem volt ruha. Bence és édesapja pont akkor emelték le a sérült bordó bódét. A dolog annyira nem volt egyszerű, mert a targonca elakadt egy murvakupacban, így menteni kellett. két terepjáró is volt a közelben - na jó, csak másfél -, így nem volt nehéz kötelet és egyéb kellékeket találni. A targonca pillanatok alatt kiszabadult az apró kövek fogságából, Toyós fele pedig hirtelen egy ponyva alatt találta magát. Azóta ott várja, hogy mi történik majd vele. (Valakinek egy sérült balkormányos bódé "olcsóért"?)
Az autó alja - motor, váltó, osztómű az alvázban ácsorgott a négy keréken. Elég fura látvány így az egész, amolyan Frédi-Béni autó benyomását kelti. A bontás ezzel még nem ért véget, mert a motor és csatolt részei hamarosan kikerülnek eddigi helyükről. Ennek több oka van. Az egyik, amit már írtam, mégpedig az, hogy szerelni kell őket. A másik pedig, hogy ahogy nézzük, az egyik oldalon a motortartó gumibak elszakadt, cserélni kell. A másikon pedig maga az alvázra hegesztett fémbak repedt meg. Ezt viszont csak úgy lehet javítani, ha a motor nincs a helyén.
Az üres alvázat már felülről is jól szemügyre tudtuk venni, így előtűntek olyan hibák és sérülések, amelyek amúgy nem látszanak. Eltört két csatlakozó. Egy a hátsó diffi házában, a másik az osztóművön. Elvileg nem nagy gond egy csatlakozó csere, itt azonban kicsit más a helyzet. Mindkét helyen a diffizár visszajelzőjéről van szó, a csatlakozók beletörtek a házakba. Ez egyiket - a diffin lévőt - ugyan védi egy fémlap, de úgy tűnik, a marokkói kövekkel nem tudott megbirkózni. nem csoda, Lustee-ék Patroljának küszöbét is behorpasztotta egy felpattanó kő. Az osztómű tettején lévő csatlakozó meg vélhetően a borulás közben sérült meg.
Elszakad két kasztnitartó bak is, és sok szilentet is cserélni kell a futóműben. A zárhíd alapjaiban jó állapotban maradt meg, bár a két oldalsó, fényszórókat tartó része elég amortizált. Az egyik fele elszakadt, a másik meg elgörbült. Bence gőzborotvával jól lemosta azt, mai még az alvázban volt, aztán betoltuk a műhelybe további vizsgálatra. Talán rájöttünk arra is, hogy mitől nem az igazi a kormányszervó. indulás előtt átnézték, és bár sikerült javítani rajta, a hatásfoka jóval gyengébb, mint például Bence vagy Butor autójában. A sebességfüggő rásegítést vezérlő elektromos valamiből kijövő két vezeték közül az egyiken egyáltalán nincs szigetelés, és eléggé oxidálódott is. Vélhetően nem tökéletes így a vezetés. Remélem, ha ezt megjavítjuk, akkor a kormányt sem kell mindig olyan erővel tekerni, mintha autópályán száguldoznánk. Lesz munka.

Darabokban - 2010. május 18.

Nem is nehéz szétszedni egy autót. Az ember kiszedi a csavarokat, és kész... Na jó, ennél azért egy kicsit bonyolultabb, meg az sem árt, ha némi rendszert viszünk a bontásba, különben nem lesz egyszerű összerakni. Érdemes a csavarokat is szekciónként gyűjteni, és nem mindent szétdobálni. Toyósból ma kikerült a hátsó fiókrendszer. A fiók még ép volt, de a tartója több sebből vérzett. Az elszabadult pótkerék elég nagy pusztítást végzett, a csavarok mindenfelé kiszakadtak a fából, úgyjogy jobbnak láttam nem csak egyszerűen kiszedni a rekeszeket, hanem teljesen szétcsavarozni az egészet. Ha majd visszakerül a másikba, úgyis új helyekre kell mindent visszatenni. Ha visszakerül. Elég nehéz ugyanis a sok fa odabent, és így olyan nagy lett a Toyota belmagassága, mint egy mikrobuszé. Bence azt mondja, Simsont már vitt benne állva. A fiókos megoldás viszont nagyon praktikus, mindent el lehet pakolni szépen, rendben, és ha az ember ledönti a hátsó üléseket, akkor két ember kényelmesen tud aludni az autóban. Van tehát pro és kontra is.
Kikerültek az ülések, a kardánbox, némi szőnyeg és kárpit. Lekerültek a doblemezek, a zárhíd, egy rakat elektromos berendezés, a csörlő vezérlése és persze mindaz, ami eredetileg a doblemezeken van. Meglazítottuk az összes kasztnitartó bakot, és megnéztük, mennyire könnyen lehet azt leemelni az alvázról. Úgy tűnik, eléggé.

Kezdődik! - 2010. május 17.

Nekiálltunk. Sokat gondolkodtunk azon, hogy kivel/hol csináltassuk az autót, végül arra jutottunk, hogy részben magunk fogunk neki. Persze egyedül nem mernénk belevágni, így megkértük az Aquincum Racing frontemberét, Bozsóki Bencét, hogy ugyan már olajozza össze magát a kedvünkért. Bence rögtön igent mondott, már csak az időpont volt kérdéses, de az "esős évszak" beálltával az is elérkezett. Az építőipar ilyenkor időjárási szünetet tart, hát van idő mással foglalkozni.
Hogy miért döntöttünk így? Több oka van. Az egyik az, hogy az autónak nem csak a külsejét akarjuk rendbe tenni, hanem a verseny alatt megfáradt technikát is. Második nap eleresztett ugye az osztómű szimering, törtek csatlakozók, sok mindent át kell kábelezni és a váltó sem áll a helyzet magaslatán. Olyan helyet kellett tehát találni, ahol akkor lehet nekiállni az utóbbiaknak, amikor nincs fent a bódé. Egy karosszériás viszont nem fog váltót szerelni és viszont. Jó karosszériást Székesfehérváron ajánlottak, oda viszont már nem vittem volna lábon az autót, és az új karosszériát is le kellett volna juttatni valahogy. két autómentős fuvar árából meg sok alkatrészt lehet venni... Bencéhez el tudok menni minden nap, Fehérvárra meg azért macerásabb naponta leugrani. A saját kétkezi szereléssel meg sokat is lehet tanulni, ráadásul egy szívvel- lélekkel összerakott autó biztos meghálálja a törődést.
Ma tehát átvittem Toyóst Bencéhez, és mivel gyerek volt még az idő, neki is láttunk. mivel Zsófi is átjött, hat kéz állt neki a bontásnak. Sikeresen kinyitottuk mind a négy ajtót, amiből eddig csak egyet tudtunk használni. igaz, a jobb hátsó csak flex-szel nyílt... Így viszont ki tudtuk szabadítani az összes GPS-antennát, amelyeket eredetileg ezen az ajtón át vezettünk ki a tetőre, és amelyek mostanáig az LC fogságában búslakodtak a garázsban. a munkának meg is lett az eredménye, néhány óra alatt szinte mindent leszedtünk az elejéről, mielőtt magára hagytuk, és elindultunk haza.

Van karosszéria - 2010. április 17.

Hosszú kutatás után végre kijelenthetem, van karosszéria. 1996-os, német, és előző életében túlméretes járműkísérő volt. Ennek köszönhető élénk narancssárga színe, amivel önmagában nem lenne baj, de a kék díszítések sajnos nem ragasztottak, hanem fényezettek. Így aztán elég nehéz lesz egyszínűvé tenni szegényt. A legvalószínűbb az, hogy fólia kerül rá. Úgyis akartam tenni rá, hogy védjem a fényezést. A lényeg viszont az, hogy a kasztni maga jó állapotú, tetőablakos, nincs rajta rozsda. Az eleje ugyan hiányzik, így kell még vennem két doblemezt és egy jobbos sárvédőt is. Na meg lámpákat, és ha igazán szép végeredményt szeretnénk, akkor a homlokfal néhány darabját is, bár az javítható. Igazából a doblemezek is, de inkább veszek másikat.
Az autóvásárlás egyébként végül elég kalandos lett, mert pár nappal azelőtt, hogy a német kasztnit elhoztuk volna kiderült, hogy Magyarországon is van két balkormányos autó. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy egy hét alatt sem lehetett megnézni, mert mindig volt valami hasfájás a másik oldalon. Közben százezerrel emelkedett is az ára, így aztán hagytam az egészet, és inkább maradtam a biztosnál. Ráadásul ez évjáratban is stimmel, és manuális váltós, tehát pont erre az alvázra való. Persze megoldható lett volna az automata átépítése is, de azért mégiscsak az eredeti a jobb. Ráadásul ebben benn van a teljes pedálsor, a kormányoszlop, a műszerfal, szóval ha már ott tartunk, akkor nagyon gyorsan össze lehet majd rakni.

Felfordult világ- 2010 január 24.

Ez volt az a nap, amelyiken elhagyott minket a szerencse. Tan-Tan mellett jártunk, a várostól úgy 30, az aszfaltúttól 2 kilométerre, amikor felborultunk. Az egész olyan, mint egy lassított felvétel. Vagy az ember agya működik ilyenkor hihetetlen gyorsan, de egy másodperc alatt annyi mindent tud végiggondolni, hogy ha alapban is ilyen tempóval pörögne, 3 perc alatt lehetne megírni egy emelt szintű érettségit. Mindez, a lassított felvétel szerű élmény egészen addig tartott, amíg be nem robbant mellettem az oldalüveg, onnantól minden valós időben történt. Sokáig az sem tartott, 2 másodperccel később már minden csendes volt, csak mi lógtunk a biztonsági övek szorításában.

A Toyota jobban sérült, mint mi, nekünk ugyanis tényleg semmi bajunk nem lett. Az autó megvédett, ennek azonban ára volt. Kitört a szélvédő, a bal első és hátsó ablak, nem volt egy ép elem a karosszérián, az A-oszlop több helyen megrogyott, és ez csak az elsőre és nagyon látható sérülés volt. Tudtuk, hogy ha elkezdjük szétszedni, sok más "apróságot" is találunk majd.

Lényegében ekkor kezdődött a "nagy autóátalakítás" - szabadon az ABC után.