BUDAPEST - BAMAKO - AGADIR - 2010. január 15.
Nem megyünk Maliba. A külügyminisztérium javaslatai és figyelmeztetése alapján a rendezők úgy döntöttek, hogy az idei verseny terrorveszély miatt nem megy Mauritániába és Maliba. Az első nyolc nap marad, utána pedig egy új útvonalon, marokkói körversennyé alakul át.
Mindenki sajnálja, mi talán még jobban, hiszen mentünk volna tovább Burkina Fasoba, de a döntés érthető. AZ al-kaidához köthető csoportok összeálltak, és terveik szerint megtámadták volna a mezőnyt valahol Mauritánia és Mali határán. Az internet hátránya ez esetben az, hogy ott is olvashatják a Bamako honlapját, így pontosan tudják, mikor és hol kell támadni, hogy elrabolhassanak néhány, vagy akár néhány tucat versenyzőt. A lényeg tehát az, hogy idén nem megyünk Bamakoba. Pedig ahogy nézem, ma 37 fok volt ott...

Gépátvétel - 2010. január 14.
Sikerült. Bár az utolsó nap tényleg nem aludtunk egyáltalán. Zsófi reggel négykor hagyta abba a matatást, mert ötre még dolgozni ment, én meg hétkor, mert nyolcra ott kellett lenni a műjégen. Ahol szerencsére semmin nem hasaltunk el, pedig lehetett miben. Nem csak az autó átvizsgálása, de az adminisztráció és a vizsga - mert ilyen is volt a versenyzőknek - is útját állhatta bárkinek. Végül minden rendben volt, így a Green Network nagylelkű felajánlásának köszönhetően, miszerint hazahoznak kocsival a BKV-sztrájk sújtotta városban, délben már ágyban is voltam...

Kövessen! - 2010. január 13.
Jó hír, lesz a kocsiban GPS-nyomkövetés. Épp a gumisnál voltunk, amikor megcsörrent a telefon. Jó, megzenélt, vagy mi, de ez most részletkérdés. A terepralis körökben jól ismert Liszi László hívott, hogy a csapata kapott öt nyomkövetőt, és az egyiket a mi autónkba szerelné a jarmukovetes.hu stábja. Nagy örömmel csaptunk le a lehetőségre, hiszen az itthoniak így mindig tudják, merre járunk.

Talpon - 2010. január 12.
Toyós itthon van. Most ez a legfontosabb, mert bár nagyon nagy késésben vagyunk, megy és működik. Persze még jó adag munka van vele, de legfeljebb nem alszunk pár napig. Petiék rengeteget dolgoztak vele, Bence is besegített. Ráadásul kiderült, hogy régről ismerik egymást, hiszen mindketten otthonosan mozognak a rally világában. Nos Toyós vasárnap hazakerült, mert hétfő reggel hétre még kormányműveshez kellett menni. Akik csak másnapra vállalták, így ismét hat órás kelés következett egy hajnali kettes fekvés után. Mert persze jól és könnyedén hangzik, hogy legfeljebb nem alszunk, de ez a gyakorlatban már sokkal kellemetlenebb. Az itiner is azt írja, hogy a rajt előtti héten mindenki pihenje ki magát, de ez annyira nem egyszerű. és ahogy telefonálgatok az ismerős csapatokkal, úgy tűnik, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik még minden nap az autó alatt fekszenek.
A kormánymű egyébként sokkal egyszerűbben volt javítható, mint "terveztük", de a hibát szinte le sem akarom hívni, mert annyira kis sunyi és egyszerű volt. Persze pont ezért nem gondolt rá senki, de végül egy csavar áthelyezésével megoldódott a gond. Bence továbbra is velem tölti az estéit Juli helyett, de szerencsére tavaly ő is volt Bamakoban, így megértő a benzingőzös pasikkal.

Szilent night - 2009. december 24.
Eljött a karácsony vala, Toyós meg kapott ajándékba új szilenteket. Kellett szegénynek, és bár akkor még nem láttuk azt, ami kikerült belőle, hallani és érezni már lehetett, hogy a dolgok nem egészen úgy működnek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kerestünk égre-földre olyat, amilyet szerettünk volna, de persze nem találtunk. Aztán jött az, amire más versenyeken nem nagyon van példa - a versenytársak, ellenfelek segítsége. A TO-MA Team és az ex-RZG, Vedd észre! csapat is segített, és két nap alatt lett minden alkatrész, ráadásul olcsóbban, mint boltban, hosszú várakozás után lett volna.
Ezzel persze még korántsem oldódott meg minden, az autó még darabokban, a kiszerelt váltó még a padlón pihen, a bonyodalmak meg csak fokozódnak. Azért reméljük, hogy ha nehezen és kicsit később, mint gondoltuk, minden elkészül időre.

Kompjegy, útdíj, kötelező - 2009. december 7.
Visszakaptuk hetek óta nélkülözött útleveleinket, megvan az összes vízum. Mauritán, Mali. Szegény Zsófi ezért nem tudott elmenni Washingtonba Bajnaival, mert az útlevele épp a genfi nagykövetségen várta a pecsétet. Az egy másik kérdés, hogy ennyi "terroristagyanús" ország pecsétjével és vízumával az útlevélben beengedték volna-e az ilyen szempontból elég paranoiás USA-ba, vagy az első egyenruhás visszatuszkolta volna a repülőre.
Az útleveleket tehát megkaptuk, és a kötelező egyebeket is elintéztük, mint kompjegy, kötelező biztosítások, útdíj és hasonlók. A Bamako irodában összefutottunk InfoFrame Sándorral is, aki kicsit elszomorított azzal, hogy idén nem Piroskával jön, de azt megértem, hogy nem akart hátul ülni a Terranoban. 2010-ben három fős lesz a csapat, és hát valljuk be, az a hátsó hely egy itthoni versenyen is büntetés, Afrikában el sem tudom képzelni, milyen lesz majd két hétig abban az ülésben. Nekünk szerencsére nem lesz ilyen gondunk, Toyosban mindkettőnknek remek helye van. Főleg Zsófi számára újdonság ez a tavalyi padhoz képest. Egészen más a komfortérzete.

Vásárlások - 2009. november 28.
A Bamako egyik legmókásabb - és persze legköltségesebb - része a vásárlás. A csapatok minden évben kitalálnak ezt-azt, amivel úgy gondolják, hogy jobbak, gyorsabbak lesznek a következő versenyen. Meg persze az első év tapasztalatai alapján próbálják kicserélni kicsit jobbra azokat a felszereléseket, amelyekből előző évben csak az olcsóbbra, valamivel rosszabbra volt pénz. no ilyenkor jön a lista összeállítása, aztán böngészés a neten, a keresgélés, a vásárlásé s persze a várakozás. Itt érkeztünk meg a mókához, mert bár tudjuk, hogy mi mindennek kell megérkeznie, és ugyan mi is vettük meg és fizettük ki, mégis olyan, mintha ajándékot kapnánk. Várjuk tehát a postást, aki csak egyszer csenget, de a cserébe mindig kezünkbe nyom valamit.
Persze mi is fejlesztünk, így érkezik GPS, nem is egy, van jobb laptopunk, jönnek átgondolt és célzott "cadeau"-k. Mi persze többet gondolunk a filmezésre is, fejlesztjük a technikát. Rendeltünk plusz akkut, objektívet, kameratáskát, hogy minden elférjen. Sőt, lesz új, speciális GoPro HD kameránk is az autós felvételekhez. Már csak az autónak kell összeállnia.

Súlyemelés - 2009. november 26.
A legmacerásabb dolgokat valahogy sosem sikerül időben elkezdeni. Mondjuk ahogy körülnézek a mezőny ismerős részében, ezzel nem vagyunk egyedül. Lustee-ék - bocsánat, már Snickers team - autója épp teljes motorgenerálra vár, mert mint kiderült, csak 3 henger működik, és a többiben sem eget rengető a kompresszió. Tlac autója nemrég még teljes darabokban állt a műhelye összes zugaiban, bár neki legalább van műhelye, ami nem hátrány, ha az ember autószerelésre adja a fejét.
Nekünk ugye egy ideje már akadozik az egyes, meg egyre inkább a többi sebesség is, így rendeltem egy új kuplungot, meg még néhány alkatrészt. Ha már az ember szétszedi a hajtásláncot, cserélje ki a csattogó kardánkeresztet is. Egy LC kuplungját leszedni viszont nem egyszerű. Előtte le kell bontani a váltót, ami egyben van a terepváltóval és a központi diffivel, és így egyben kb 250 kiló. Persze fogása nincs, és nem is jön le egyszerűen. Forgatni, emelgetni kell. Na végül öten csak leimádkoztuk, de nem került be az új tárcsa és szerkezet, mert a lendkereket szabályoztatni kell. Viszont mivel eddig megbontottuk az egészet, cseréljük a főtengely szimeringet is, ne kelljen azért még egyszer megbontani az egészet. Összerakni sem lesz egyszerű, addig a kocsi ott figyel az emelőn.

Végcél: Burkina Faso - 2009. november 18.
No úgy néz ki, újabb afrikai barátokat találtunk. Pontosabban egyet, de annál fontosabbat. Burkina Faso bécsi nagykövetét, aki nem csak a sógorokat felügyeli, de jó néhány más országot is, így Magyarország is oda tartozik. Bepakoltunk hát néhány szendvicset, és egy előre egyeztetett időpontban megjelentünk a bécsi nagykövetségen.
Az első meglepetésünk az volt, hogy Bécsben reggel 9-kor nincs dugó, simán és gyorsan lehet közlekedni. A második meglepetés az volt, hogy a követségtől pár méterre találtunk parkolóhelyet. Ami ráadásul ingyenes volt. Fővárosunk és kerületeink vezetésének talán nem mindig azokat a példákat kellene elővenni és követni, ami arról szól, hogy fizetni kell. Behajtási engedély, mint Londonban? Ok, kérünk legalább 11 vonalat (plusz három felszíni gyorsvasutat), 268 állomást több mint 400 km hosszú vonalon. Utána beszélgethetünk a behajtási díjról. Bár mire ez megépül, talán már Magyarországot is elborítja a felolvadt sarki jég vize... Szóval ott vannak más példák, mint a "kisváros" Tokio - nincs behajtási díj - vagy a kilenckor is közlekedhető Bécs.
De térjünk vissza a harmadik meglepetéshez. Ez pedig a szomszédos orosz nagykövetség volt, ami előtt olyan sorok álltak, mint az átkosban a budapesti "nyugatnémet" előtt. Szerencsére nekünk nem ott volt dolgunk, Burkinába meg nem akarnak olyan sokan bejutni. Pont a kétszázadik vízumot kaptuk idén. A követ nagyon jó fej, kaptunk könyvet, szórólapot, sőt még azt is megbeszéltük, hogy Burkina Faso elnöke is fogad minket egy interjú erejéig.
Hazafelé azon elmélkedtünk, hogy egy ilyen Bécs oda-vissza túra milyen kis semmiség egy-egy versenyetaphoz képest.

Telefon Maliból - 2009. október 8.
Azt talán megszokták a versenyzők, hogy a verseny két hetének végére az otthoniak annyira féltik az indulókat, hogy Maliban - a három napos mauritán telefoncsend után - sorra csörögnek a mobilok.
Visszafelé mindez már kevésbé megszokott, és mégis. Ma hajnali fél egykor megcsörrent a mobilom. (Ha támogatna a gyártó, most megírnám azt is, milyen márka...) Elég rossz volt a vonal, így kicsit nehezen értettem meg, hogy ki is keres. Yanda falucska iskolájának egyik tanára. A kettő közül. Úgy 10 másodpercet bírt is a telefonkártyája, aztán lemerült. Persze visszahívtam, bár nem egészen értettem, miért az éjszaka közepén csörög. Bár Maliban "csak" fél 12 volt. Szóval egy olyan helyről csörgetett meg az ember, ahol még áram sem volt emlékeim szerint. A falucska félúton lehet Hombori és Tirelli között dogonföldön, a falaise alatt. Ez volt az az iskola, amelyre teljesen véletlenül találtunk rá. Odaadtuk az összes még meglévő tollunkat, ceruzánkat, füzetet. Szerencse, hogy adományaink egy részét olyan jól elpakoltuk Budapesten, hogy csak akkor kerültek elő, amikor eladáskor kipakoltuk az autót. Egész 2008-as Bamakonk egyik legnagyobb élménye volt az az iskola. Aki kíváncsi rá, hogy milyen volt, nézze meg Mali kalandozások című filmünket a Dunán. Időpontok: november 7. 16:30, november 11. 9:55 (Duna II Autonómia), november 12. 5:35 (Duna II Autonómia), november 15. 9:30.

Bamako Challenge - 2009. szeptember 12-13 - Makó
Egy évesek lettünk. Már "Bamakoilag". Tavaly a Makó volt az első versenyünk. Idén meg az utolsó. Na jó, nem is, csak jól hangzott. Nem is indultunk... Ellenben Győrhöz hasonlóan Zsófi fotózott, én meg forgattam. A kamerát. Amiben a szalag persze magától forog, nem tőlem.
Így aztán nem is mentünk ki olyan korán a Hungaroringre. Amikor 7-kor kiértünk, már vagy 60 autó állt a depoban és a gépátvételre várva. Szerencsére nem kellett végigállnunk a sort, mert ugye kibic autójának nem kell aláfeküdni. Kis késéssel nekivágott az első induló az Adventure park off-road pályájának. Nem tudom, hogy lett ő az első, mert az Aquincum Racing csapata konkrétan már péntek este kiment a rajthoz és ott aludt a Ring bejárata előtt. Ennél hogy lehet hamarabb kiérni... Mondjuk nem lettem volna a helyükben, mert ugyanott gyülekeztek a birodalmi rohamosztagos rendőrök, vagy kétszázan, hogy szétkergessenek egy nem messze meghirdetett Gárda-felvonulást.
Ámde vissza a parkba. Ahol elég lassan zajlottak az események, ha valaki a rajtra várt. Annál élménydúsabb volt az élet azon a másfél kilométeren, amit teljesíteni kellett volna. Talán az ötödik autó lecsúszott az útról, úgy fél órára megakasztva a dolgok folyását. A csörlője nem ment, vontatókötél sem volt a platón, de végül a fél Sandlander  és két autó segítségével sikerült visszatuszkolni a csapásra. Kisebb-nagyobb szünetekkel, negyed tizenegyig az autók alig fele jutott be a pályára, a másik fele inkább kihagyta a mókát, és egyenesen nekiindult a pontoknak.
Az Alföld nem a hegyekről híres, így nagyjából síkon, de nem egysíkúan telt a nap, ellenben igazán jól lehetett volna légszűrőt tesztelni. Mert por az volt. De hát ennek is megvan a maga szépsége. A versenynek is volt, rögtön kettő. Kicsit megkésve, de végül megérkezett Magyarország - hivatalosan - legszebb két lánya. Kikerülték a sort és rögtön gépátvettek. Hiába a média nagy úr, ha van kamera, produkálni kell. Később ez már kevésbé sikerült, beérni időben legalábbis nem. Másnap felkelni nem, szóval bár kézigránát dobálásból kiképezték a hölgyeket, az autóversenyzésből még láthatóan van mit tanulni. Majd meglátjuk Bamakoban. Vagy nem látjuk meg.

[ A verseny képei ] [ VIDEO a versenyről ]

HUFA - Balaton kerülés - 2009. augusztus 8-9.
Hát... Nem is tudom. Kezdem a végén, hatodikak lettünk. Lehetett volna jobb is, meg persze rosszabb is. Mint mindenki másnak :)
Mivel a szombat eleve hosszúnak tűnt, már péntek este lementünk Akarattyáig, ahol anyu jóvoltából még ettünk is egy finomat. Éppen tankoltunk, amikor Lustee-ék elmentek mellettünk, de nem álltak meg, így jó sok pénzért a füredi kempingben töltötték az éjszakát, pedig  ingyen is alhattak volna nálunk. Így jártak.
Az egyetlen előnyük az lett volna, hogy 200 méterre volt tőlük a rajt, de mégis hamarabb értünk oda. Mondjuk nem csak náluk, a szükségesnél is... A rajt is csúszott, a regisztráció is, és a pontokat sem kezdhettük beírni, csak az érkezés után egy órával. Szóval alhattunk volna még egy kicsit.
A pálya maga nem a megszokott 1, 2, 3, 4... sorban fogható menet volt, hanem egy jó kupac paca a MapSource-on. Vagyis azt is ki kellett találni, hogy milyen sorrendben fogjuk őket. Ez kicsit nehezebbé tett mindent, de legalább gondolkodni kellett. Viszont annyi aszfalt volt, hogy akár Ferrarival is mehettünk volna. Ami rövidítő földút lett volna, az mind "Kivéve erdészet", "Kivéve SEFAG", "Kivéve engedéllyel" út volt. Mi meg nem megyünk be ilyen helyekre - ellentétben néhány csapattal, akiket még szántóföldön átvágni is láttunk.
Kora délután összefutottunk a narancs Patrollal, és mivel a sok aszfalt és tilos miatt mindketten - mind a hatan - el voltunk kenődve, beültünk kávézni az aktuális pontba. (Ami kapóra jött, mert egy étterem volt.) Egy fél óra pihi után mentünk csak tovább, végre némi terepen. Sajnos itt észre vettem, hogy az új szélvédő kicsit elmozdult a helyéről, úgyhogy visszavettük a tempót. Azért késés nélkül beértünk a napi célba. A táborban némi fejetlenség után sátrat vertünk, és eltettük magunkat holnapra. Ja, a fürdőt feljelenthetnénk az esélyegyenlőségi ombudsmannál, mert csak nekem adott melegvizet, Zsófinak a női zuhanyban nem.

Másnap kicsit elaludtunk, így  bár az első napot negyedikként zártuk, így elöl indultunk volna, halasztottuk a rajtot, amíg beírtunk mindent. A második nap rmek volt, jó pályákon mentünk, és csak egyszer kavartunk egy nagyot. Mint később kiderült, ott is volt út, csak nem hittük el... Bencéék mindenesetre - a másik irányból - arra mentek. Illetve jöttek. Ennek köszönhetően viszont kifelejtettünk két pontot, így az esti eredményhirdetésnél már csak hatodikok voltunk. Illetve pontok alapján ötödik holtversenyben, de több kilométert mentünk. Ami egyrészt az első napi szabályos kerüléseknek köszönhető, másrészt pedig mert vasárnap egy közel 30 kilométeres kerülőt iktattunk be, hogy tankoljunk egyet.

A tanulság, hogy egyrészt akkor is kell tankolni, ha félig van a tank, másrészt be kell fújni szilikonnal a szélvédő kédert beszerelés előtt, harmadrészt a Google Earth jól jönne navigálni. Ja, és a kiálló faágak összetörik a visszapillantót...

[ A verseny képei ]

Bontás - építés - 2009. augusztus 4.
Mivel a 3Tusán kicsit amortizáltuk a járművet, kicsit előbbre hoztuk a karosszéria-projektet. Már vételkor volt arra indíttatás, hogy rendbe tegyük azt a néhány dolgot, amit korábban írtam, és ez most egyszer csak elérkezett. Persze jobb lett volna, ha nincs ilyen aktualitása a dolognak, de hát ember tervez...
Megrendeltem a kasztnitartó bakokat, a szélvédőt, a vasat meg betoltam néhány hozzáértőhöz. Négy nap alatt kész is lett. Megújult az eleje - minden visszakerült oda, ahova tervezték. Lett szép új szélvédőnk, így már látok is. Nem hátrány. Lényeg, hogy most már nincs két kőfelverődés a szemem előt, meg további tíz erre-arra, és egy kis szemből sütő nap sem vakít el a sok karc miatt. hiába, egy Bamako elég sokat amortizál minden autón. Balázs barátunk Toyotájával tavaly egy napot gurult a Hercegh kamion mögött Mauritániában. A fogyasztás ugyan jobb lett, de a felkavart homok szinte vasig szedte a festéket a motorháztető elején, a két fényszóró lemattult, és a szélvédő is elmenne opálos Ajka-kristálynak.
 A szélvédőcserével együtt kijavították a kis pörsenéseket az üveg felső élénél, és javítás után új fényt kapott a kocsi tetején is az a folt, amit valami "jó fej" tulaj gyártott rá egy rosszul fel- és leszerelt cápauszonnyal. Mondjuk ezt nem egészen értettem, mert egyrészt lehetett volna ragasztani, másrészt minek kamu cuccokat tenni egy olyan kocsi tetejére, amit úgy sem lát senki, aki két méternél alacsonyabb... Na mindegy, az egésznek hűlt helye.
Autó tehát szép, és régi fényében ragyog ismét.

[ A javítás képei ]

3Tusa Viharsarok  - 2009. július 11-12. Tótkomlós
Múlt heti beszámolónkat úgy hagytam abba, hogy ezen a hétvégén 3Tusa, lehet, mi is megyünk. Szerencsére Zsófinak nem kellett az SZDSZ kongresszusról tudósítania, így sokkal jobb hétvégénk volt, mint lett volna úgy. Egy kisebb malőrt leszámítva, de erről majd később.
Szombat reggel a Savoya parkban kezdtünk, és nagy lendülettel vágtunk neki a pályának. Élveztük a napot, a kellemes időt - még nem volt kánikula, de az út sem porzott nagyon - szóval minden ideálisnak tűnt. A pontokat is szépen szedegettük, amíg el nem ért minket a végzet. Mindez egy laktanya szélén két árok képében érkezett el hozzánk. Nem mentünk gyorsan, 30-40 körül, amikor a semmiből két mély árok keresztezte az utat. Az első megdobott, a másodikba pedig orral beleálltunk. AZ autó kicsit amortizálódott, mert az ütközéskor a kasztni előrefelé elmozdult az alvázon, így a saját lökhárítónk törte össze. A jobbos sárvédő kicsit hátrébb jött, az eddig sem túl pontos motorháztető-hézag nőtt egy kicsit, és ahogy néztem, a jobb első kasztni tartó bak elszakadt, de majd a többit is át kell nézni. Az inverter zárlatos lett és a jobbos indexünk is elhallgatott. Hozzáteszem, hogy ha nincs ez a lökhárító a kocsin, akkor nem tudunk tovább menni, mert semmi sem fogta volna fel az ütést. Tört volna alul minden. Hasonló - vagy még rosszabb - lett volna, ha amolyan dizájn-gallytörő van az elején, mert az jelen esetben törte volna a hűtőt, hűtőrácsot, homlokfalat, és persze a motorháztetőt és minden mást az elején. Szerencsére az ajtók, szélvédő a helyükön maradtak, úgyhogy olyan nagy baj nincs, bár este azért meglátogattuk az orosházi kórházat egy gerincröntgen erejéig... A dolog nem öröm, a javítás pénzbe kerül, de mivel úgy is ment volna karosszériáshoz a kocsi, és a szélvédőcseréhez is le kellett volna szerelni a motorháztetőt, a sárvédőt és a snorkelt, sokkal több munka nem lesz vele. Hacsak a bakokat mind ki nem cserélem. Nálunk viszont ketten is rosszabbul jártak, az egyik autó teljesen megadta magát, a TMR új szerzeményében, egy 70-es LandCruiserben pedig egyszerűen ketté tört az első híd.
A bukta miatt kihagyott jó fél óránk persze pontokba is került, így a nap végét második helyen zártuk, 7 pont hátránnyal az ex-RZG, iránybamako, most Vedd észre! csapat mögött. Bár ebben is volt kis turpisság, mert Robi elcsábította Gyöngyöst az Opeles csajoktól navigálni, akinek megszokott társa így egy verseny erejéig Kapitány fiú lett. Akinek ennyi változás nem elég, jöjjön még egy: a LusteeNet map kategóriában indult. Igaz, a Terranoval, mert a Patrol otthon betegeskedik.
Vasárnap quad és paintball várt a résztvevőkre szeles és napos időben. A kettő egyben biztos leégést jelent, és ezt a feladatot mindenki teljesítette is... Nem tudtuk eldönteni, hogy a szombati bukta és derékfájás ellenére induljunk-e quadban. Zsófi nem akart menni, így viszont nem lett volna összetett eredményünk. Utolsóként hát úgy döntöttem, megyek egy laza kört, aztán meglátom, mit szól hozzá a hátam. Persze elkapott a gépszíj, és a végén egyetlen hibával és a legjobb idővel a quadot meg is nyertük.
A paintball már kevésbé ment, harmadikok lettünk, ami a végelszámolásban azt jelentette, hogy holtversenyben állunk Robival és Gyöngyössel, így következhetett a szétlövés. Ők a paintballra, én a quadra szavaztam, a pénzfeldobás az ő javukra döntött, így ismét lövöldöztünk egyet, ebben pedig ők voltak a jobbak. A hétvége mérlege tehát egy quad első, GPS második, Paintball harmadik hely, és az összetett ezüstérem.
Hazafelé jövet megállítottak a rendőrök, és már kezdtünk aggódni, hogy a piszkos autó, vagy az alig látszó lámpa és rendszám miatt lesz baj, amikor körénk gyűltek, és megkérdezték, tényleg voltunk Bamakoban? És milyen volt, hogy bírta a kocsi, és nyissam már ki elöl-hátul, hogy megnézhessék, milyen egy ilyen autó...

[ A verseny képei ] [ 3Tusa kívü-belül - Video ]

BC Budapest-Bázakerettye  - 2009. július 4-5.
Idei első versenyünk kicsit felemásra sikeredett. Új autó, új laptop, új fényképezőgép, szóval készülgettünk. Eleinte kicsit féltünk a várhatóan nagy sártól, hiszen a kocsihoz mi 8 AT-s gumit kaptunk, a sárban viszont jobb az MT. Keresgéltem is hosszasan, de semmit nem kaptam a kellő méretben - normális áron. Maradt tehát az AT.
Reggel egész korán kiértünk, de nem gondoltuk volna, hogy 6:08-kor már csak 29. csapat leszünk. Mint kiderült, a rajtelsőségért is verseny volt Bencéék és Lustee-ék között. Egy autóhossz döntött, reggel ötkor... Megkaptuk a feladatlapot, a pontokat Zsófi bepötyögte a gépbe, áttöltötte a GPS-re. Én meg a könnyebb utat választva fotózgattam és társadalmi életet éltem. Többen kérdezték, hogy hol a kamera, de hát az most nem volt, versenyezni jöttünk.
8:45-kor rajtoltunk, és rögtön az elején eltoltunk egy 10 pontos feladatot sajnos. Aztán Martonvásáron még egyet. Mint utóbb kiderült, pont annál a táblánál kértünk egy helyi erőtől segítséget, amelyiken a megfejtés volt, de ez nem ér pontot. Lassan kezdtünk visszarázódni a versenyzésbe, én meg kezdtem szokni az autót. Azért még óvatos voltam vele, így is a kukoricásban kötöttünk ki egyszer. Nem voltunk vele egyedül, suzukis barátaink fának mentek, sajnos nem csak az autó sérült, ők így feladták. A mi legnagyobb hibánk az volt, hogy nem igazán figyeltük az időt, így amikor eszünkbe jutott, hogy este 3/4 9-ig be kéne érnünk, már nem volt rá esélyünk. A közel egy órás késésért pedig 92 pontot vontak tőlünk. a végelszámolásban ez 6 helyet jelentett.
A célba jó sárosan és fáradtan érkeztünk, vártuk már a vacsorát és a termálfürdőt is. Még a befutó előtt találkoztunk a Ladával, amely kiszakadt hátsó lengéscsillapítókkal araszolt a cél felé. Nem sokkal később egy Navarát láttunk az út mellett, amelyben rosszul lett a navigátor. Nem könnyű ez a sport.
A fürdőzés nem tartott sokáig - legalábbis nekünk -, mert erőteljesen villámlani kezdett, és inkább száraz lábbal akartunk hazaérni. Bár ez egy medencében ülve elég nagy képzavar volt. Mindegy. Esőben sátrazni sem akartunk, így megnéztük, mi a helyzet az autó belsejével. És láss csodát, kiváló ágyat lehetett csinálni odabent, ahol kényelmesen elfért a két matrac. meg persze mi is... Egyedül a Jack aludt odakint, a kocsi alatt. Volt viszont, aki egy tóban, mások meg egyáltalán nem. Történt ugyanis, hogy valaki kétéltűnek hitte autóját, és arra akart menni, amerre nem lehetett. Mire rájött, már késő volt, de annak is, aki ki akarta húzni. Így már ketten várták a mentést a sötét éjszakában, ami végül hajnaltájt érkezett meg.
Másnap rövidebb táv és kevesebb idő várt ránk, de valahogy jóval nagyobb sarak. Az előző éjszakai eső megtette a hatását. Már az első feladat felé menet találtunk két meglehetősen kilátástalanul elásott autót valami mocsár közepén. Az utolsó pontra menet pedig mi húztuk ki a Budavár Tours Patrolját egy sárkupac tetejéről. Ezzel együtt 3 perccel szintidőn belül megérkeztünk, és végül összesítésben 14. helyen végeztünk. Jó móka volt, bár most zörög valami a kocsi alján, és bár egy órát mostuk, még mindig van mit tisztogatni rajta. Ja igen, és valahol még mindig jön víz a lábakhoz, bár már jóval kevesebb. A klímánk sem ment a második napon, talán a hűtő tömődött el. Ezen a hétvégén 3tusa. Lehet, arra is megyünk.

[ A verseny képei ] [ Amikor csak a térkép szerint van út - Video ] [ És a Patrol kiszabadul - Video ]

Barkácsolunk - 2009. július 1.
Kicsit "déja vu"-m van. Nap mint nap az autó alatt fekszem, és barkácsolok valamit. Vagy mellette, vagy benne, vagy rajta... És minden egyes hiba kijavításakor felsejlik egy újabb. Jó, nem panaszkodom, mert legalább van mit csinálni (na nem, mintha idefent nem tudnám a Mali filmet vágni) de azért egyik sem hatalmas gond.
Nemrég Bázakerettye felé jártunk ugye. Nem volt eső, sem nagy sár, de azért tucatnyi tócsát találtunk az erdőben, Körmenden meg egy jó nagy eső is elkapott minket. Ezek alatt kiderült, hogy beázunk. Több helyen. Egyrészt alulról, a két első kerékív mögött, az eredetileg a víz kieresztésére szolgáló gumidugóknál. Lebontottuk a kárpitot, kitöröltük a sarat, megszárítottuk a belsőt. Utána jöhetett a javítás, ami nem volt túl bonyolult. Jó adag padlószőnyeg ragasztót kentünk a lyukak köré, majd így raktuk vissza a dugót. Jöhetnek a sarak. Az eső már kissé cinkesebb, mert a tetőablaknál is ázunk. Pontosabban a vízelvezető tálca gumicsöve csúszott le valószínűleg, aminek köszönhetően nagy esőben vizes lesz a tetőkárpit. Ennek szétszedése kissé bonyolultabb lesz, mert vagy föntről kell kibontani a tolótetőt, vagy belülről a kárpitot. Egyik sem leányálom.
Ott volt még a zár kérdése. Az autóhoz kétfajta kulcsot kaptunk. Az egyik jó a jobb ajtóba és a gyújtáskapcsolóba, a másik a vezetőoldali ajtót nyitja. Mivel ez kicsit macerás, körülnéztem a neten zárjavítók között. Az Izabella utcában 2500 forintért kulcs után átalakították a balos zárat olyanra, mint a többi. Mostantól tehát csak egy kulcs kell. Apró öröm :) Ja, és ha már szétszedtem az ajtót, az ablak sínt is kitisztítottam és megkentem, hogy könnyebben mozogjon. A Toyoták egyik gyenge pontja az ablakemelő. Viszont szétszedéskor derült ki, hogy az a zörgés, ami az ajtó becsukásakor volt hallható, egy letört darabnak "köszönhető". Kis ragasztót kap az is, új kilincs nem lesz...
Szintén Bárakerettye tapasztalata, hogy nagyon felverjük magunkra a sarat és a köveket. Megoldásra vár tehát egy nagyobb sárfogó gumilap projekt.
Ma hivatalosan is beneveztünk a hétvégére, befizettük a nevezést. Addig még a kormányszervóba kéne találni egy kis áramot, hogy ne legyen izomlázam a nap végére.
Közben vettünk egy fényképezőgépet is, hogy meg tudjuk örökíteni a pontokat. Segédtükör-törött 300D most itthon marad. Viszont jó hír, hogy szintén a neten találtam egy leírást arról, hogy lehet megjavítani, olcsón. Anyagköltség némi ragasztó és egy gémkapocs. Canon szerviz 50 ezerért vállalja. Inkább nekiállok. Ha sikerül, örülünk :)

[ A barkácsolás képei ]

Bázakerettye pályabejárás - 2009. június 15.
2008-ban nem voltunk ott, csak a rajtnál. Idén persze indulunk, de hogy ne legyen teljesen idegen a környék, úgy gondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal. Vagyis egyrészt pályát járunk, másrészt autót tesztelünk. Elsőre elég lassúak voltunk, mert még a világosban diktált tempónk sem lett volna elég az eredetileg éjszakai verseny szintidőn belüli teljesítéséhez. Mentségünkre legyen mondva, hogy a megtalálandó betűk egy része valószínűleg az enyészeté lett az elmúlt év során, így jóval több idő kellett a - nem - megtalálásukhoz. Volt például egy pont, ahol már erdő sem volt, nem hogy tábla a fán...
No mindegy, lényeg, hogy száraz időben is rendeltetésszerűen sáros külsőt adhattunk a gépsárkánynak. Meg hogy kiderült néhány turpisság vele kapcsolatban. Például az, hogy három és fél bar-ra fújt kerékkel elég vezethetetlen... Az enyhe kanyarokban is elindult a háta, és az egyenesfutása is elég sok kívánni valót hagyott maga után. A problémát elég egyszerűen orvosoltuk egy benzinkútnál. "Érdekes módon", miután normál 2 baros  nyomásra eresztettük vissza a gumikat, sokkal kezesebb lett.
Nehézkes viszont a váltó. Néha nehéz egy-egy fokozatot kapcsolni, és valami csörög is benne bizonyos fordulaton. Hasonló a jelenség ahhoz, amit anno Dömper terepváltója produkált az után, hogy 110-et mentünk vele bekapcsolt 4x4 hajtással. Pedig csak 80-at lehetett volna. Remélem azért nincs nagy baj.
A pályabejárás vége viszont nem Bázakerettye volt, hanem Körmend. Itt némi segítséggel lekerült a tetőcsomagtartónk. Ennek több oka is volt. Egyrészt minek hurcoljunk magunkkal egy 80 kilós vasat. Másrészt azzal a magassággal nem fértünk be a garázsba. Most már ez sem gond, bejutunk a föld alá, és a kanyarokban sem dülöngélünk annyira.
Az út arra is jó alkalom volt, hogy a fogyasztást lemérjük. Az autó méreteihez, motorjához és a terepezéshez képest gyakorlatilag semmi. 11 liter körül. Ebben 90km város, aztán 400 terep+országút, vagyis a pályabejárás. Valamint a hazaút 220 kilométere 100-110-el.
Végül egy jó tanács mindenkinek, aki jön július elején az idei Bázakerettyére. Kullancsriasztó krém, bakancs, hosszúnadrág. Mindkettőnkben volt kullancs, mire hazaértünk. Az oltás meg nem véd minden ellen. Szóval csak óvatosan!

Kincskeresés - 2009. június 11.
Ismét volt némi időnk, így megint kilátogattunk Budaörsre. Mivel szerkezetileg már nem nagyon volt mit leszerelni a kocsiról, amivel ketten elbírtunk volna, nekiálltunk egy kis csinosításnak. kellett ez azért is, mert hát szegény autó nem látott porszívót, amióta hazaért Afrikából. De vizet sem nagyon, így aztán ráfért egy alapos takarítás. Miközben minden apró zugból igyekeztünk kiszivattyúzni az út porát - tényleg vörös homokkal volt még tele a kocsi -, érdekes dolgokat találtunk.
Egyrészt kb. egy kiló kristálycukrot, ami a hátsó ülés alatt igyekezett a lehető legjobban beleolvadni a padlószőnyegbe. Szó szerint. A meleg ugyanis helyenként kipucolhatatlan masszává olvasztotta a cukrot a szőnyeg mélyébe. Igazi grillázs-autónk van.
Sok valódi kincs is előkerült, nem is tudom, hol kezdjem. Mindenféle vontató- és mentőalkatrész, mint rántókötél, vontatókötél, seklik, fordítócsiga, hevederek. Aztán egy nagy halom biztosíték, izzók, több pár kesztyű, jelzőrakéta, mindenféle szűrő, egy garnitúra gömbfej, ékszíjak, csavarok, bilincsek, szóval egy kisebb generálhoz szükséges minden.
Az alkatrészhalom persze semmit sem ér anélkül, hogy tudnánk, mit kell felhasználni belőle. Így aztán elgurultam a Toyoták nagy ismerőjéhez, Öhler mesterhez, hogy vessen egy pillantást a járműre. Végül is ő volt az, aki felkészítette anno a Bamakora, tehát ismerte az előéletét. Nos volt jó és rossz hír egyaránt. Rossz, hogy nem volt tükre, így egyelőre maradt a szigetelőszalagos megoldás a rezgéscsillapításra. Jó hír viszont, hogy a gátlóknak nincs látható vagy érezhető baja, így cserélni sem kell. A kormányszervó hibája elektromos okra vezethető vissza, így az valószínűleg csak a többi villanyász szereléssel együtt javul csak meg. Kálmánbá remélem ráér majd néhány napig, hogy átkábelezze az egész autót. Néhány napja rámegy majd.
A nap végére tehát az lett a tanulság, hogy ha kiporszívózzák, egész autónak tűnik belülről, és hogy elvileg akár neki is lehetne indulni Afrikának bármelyik nap.
Ja, és még egy tanulság: memóriakártya nélkül nem működnek a fényképezőgépek. Így aztán erről a napról nem készültek képek, sem galéria.

Építés - bontás - 2009. június 6.
Volt egy kis időnk, és az idő járása is kedvezett nekünk, így megint szabadtéri autóbütykölés volt a program. Néhány kisebb záportól eltekintve meg is úsztuk vízmentesen. Kevésbé volt szerencsés a fényszóró, amit legutóbb szereltünk ki, és alapos mosdatásnak vetettünk alá. Ennek eredménye az lett, hogy gyönyörű fényesen csillognak az éjszakában. Ezt mondjuk nappal nem tudtuk kipróbálni, de elképzeltük...
A nagy fényesség gondolatától felbátorodva megbontottuk a tetőcsomagtartó egységét, és leszereltük a fenti lámpákat. Hamarosan erre a sorsra jut a csomagtartó is. Ha két ember nem fér el egy ekkora autóban, akkor menjen mikrobusszal. Túrában... A tetőn ücsörögve észrevettük, hogy a szélvédő fölött bizony pörsenések és apró rozsdafoltok tarkítják a tetőt, így a szélvédőcsere nem külön művelet, hanem az amúgy is esedékes karosszéria javítás része lesz.
El kell viszont mondanom, hogy bontogatás közben - az autóval együtt kapott CB is kikerült a kocsiból, helyét saját Presidentünk veszi majd át - láttuk meg igazán, hogy milyen autóval van dolgunk. Azon kívül, hogy még benne van az út pora... Szóval egy  abszolút profin összerakott elektronikus rendszert és kábelezést találtunk a könyöklő és a műszerfal alatt, meg persze a tetőcsomagtartó lámpasora környékén is.

Vásárolunk - idén is - 2009. június 1.
Tavaly annyira belejöttünk a vásárlásba, hogy idén is belekezdtünk. Tulajdonképpen szeretjük várni a csomagos postást. Tavaly annyi csomagunk jött, hogy már a telefonszámunkat is elkérte, hogy ide tudjon csörögni, érdemes-e jönnie. Lehet, idén is hasonló lesz a helyzet. Mindenesetre úgy tűnik, fejlesztésekbe kezdünk tavalyhoz képest. Maradt ugye a Toyota és a LandCruiser is, csak egy kicsit újabb és erősebb. Hasonlóan vagyunk a laptoppal. A Panasonic katonai széria igen jó szolgálatot tett a hazai versenyeken és Afrikában is. Kibírja, ha ráborul egy üveg ásványvíz, és még csak meg sem szakad közte a navigáció. Ja, és kiválóan lehet májkrémes kenyeret csinálni rajta menet közben. Így hát maradtunk a jó bevált gépnél, csak egy kicsit jobbat és erősebbet vettünk belőle. Ja, viszont így lett egy eladó M34-es Toughbook-unk...

Kezdődik! Vagyis nekiálltunk... - 2009. május 28.
Az autó (Neve még nincs. Valakinek ötlet?) kikerült Budaörsre. Hozzánk kétszeresen sem fér be. Egyrészt csak egy garázsunk van, másrészt abba is túl magas így csomagtartósan. Így került Árvay Gáborhoz, az ő Patroljai mellé. De ha már ilyen jó helyet találtunk, el is kezdtük szétszerelni. Ez megy, az összerakás nem mindig :) Na jó, most is úgy kezdtük, mint Dömperrel, beszereztünk egy ezer oldalas szerelési könyvet. Internet rulez. Szóval első körben lekerültek a kasztniról a matricák, mert bár Afrikában is érte nap, fölöslegesen nem égetünk foltokat a fényezésbe. Kikerültek a fényszórók, hogy némi pucolás után eredeti fényükben tündökölhessenek. Ahogy néztük, alapos mosás és szárítás vár a kiegészítő lámpákra is.
Az is kiderült viszont, hogy a szélvédőcsere nem lesz olyan egyszerű, mint gondoltuk. Egyrészt "ha minden jól megy", akkor is le kell szedni hozzá a motorháztetőt, hogy hozzáférjünk az üveg alatti szellőzőhöz. Amit ugye le kell szerelni... De a snorkel is útban van, azt viszont csak úgy lehet kiszedni, ha előbb levesszük a sárvédőt. Szóval a kocsi fél elejét le kell bontani, hogy az egyébként sima kédergumis üveget ki- illetve betegyük. Jó móka lesz...
És akkor ott van még a szervó - ahogy néztem, egy szelep lesz rossz - meg a gátlók. Ja, és ugyanúgy kotyog a váltókar, mint Dömpernél tette. Ennek orvoslását viszont már ismerjük, és megelőzzük az olyan bajt, mint ami tavaly Makón fordult elő velünk. Akkor verseny alatt tört el egy műanyag gyűrű és nem tudtunk egyest és kettest kapcsolni. Két apró alkatrész okozza ezt, de most túljárunk az eszén. Csak most macerásabb lesz kiszerelni a váltókart a kardánbox miatt. De legalább megint van mivel Legozni :)

BREAKING NEWS! Van autónk! - 2009. május 21.
Igen! Van autónk! Már Afrikában azon gondolkoztunk, hogy mivel lehetne betölteni Dömper után maradt űrt. Bencével egyetemben arra jutottunk, hogy csakis Toyota... Egyébként tapasztalataink is ezt mondatták velünk, merthogy arrafelé egy Toyotát biztosan meg tudnak javítani. Elkezdtünk hát keresgélni, leginkább a 80-asok között. Nem egyszerű történet, de Magyarország Toyota-guruja, az Öhler-família ismét segített. Összehozott egy másik bamakós csapattal, akik több időt szeretnének tölteni gyermekükkel, így megválni készültek Afrikát megjárt LC-jüktől. Megtekintés, gondolkodás, egyezkedés, tenyérbe csapás. Egy a lényeg: mostantól mi használjuk rendeltetésszerűen az eddig 73-as, mostantól remélhetőleg 83-as rajtszámmal feldíszített LandCruisert.

BC Budapest-Győr - 2009. május 9-10.
Nagyon tudunk. Végig a mezőny előtt haladtunk, néha fél órát is kellett várnunk egy-egy pontnál, mire a következő autó végre megérkezett. Na jó, kicsit csökkenti érdemeinket, hogy nem versenyeztünk, csak forgattunk. Dömper valahol Maliban rója a kilométereket, nélküle meg nem élet az élet. Blazert sem akartuk tönkre tenni az ágak-bogak erdejében, így aztán nagyon sűrű susnyásba nem mentünk vele. Bár a két nap végére így is "gazdagodott" jó néhány karccal. No meg pár kiló homokkal és porral. Kívül-belül. Egyébként arra jutottunk, hogy Blazerből is lehetne jó kis autót építeni. Az autó masszív, Amerikából jóárasítva lehet hozzá emelt futóművet szerezni, a motorja meg elég állat a száguldozáshoz. Igaz, benzines, de amint kiderült számunkra, nem fogyaszt többet, mint egy 3.0di Patrol...
Mindegy, ez még a jövő zenéje. Azért elmentünk persze, mert a hangulat jó, és sok régi arccal találkozhattunk. Meg aztán a szombat esti bulit sem akartuk kihagyni. És ha már arra jártunk, vittünk kamerát, fényképezőgépet, és megörökítettük az egész versenyt az utókornak. A fotók itt, a film pedig emitt látható.

BC Budapest-Baja éjszakai futam - 2009. április 4.
Véletlen műve volt. Autónk nem lévén gyenge kísérletet tettünk kölcsön kérni egyet. Érthető módon, akinek van autója, indult. Akinek nincs, nem tud adni. Így jártunk. Történt viszont, hogy Árvay Gábor barátunk sorsa úgy hozta, hogy egyedül maradt. Nem magánéleti válságba került, hanem navigátora mondta le a versenyt, így megkérdezte, van-e kedvünk - bár nem DunaTV csapatként - vele tartani. Mondtam neki, inkább Zsófit vigye, többet navigált ugye, de neki meg dolgoznia kellett. Ló nincs, szamár is jó alapon  maradtam én...
Jó kis Kentucky csirkevacsi után, utolsóként indultunk neki a sötétségnek. Nem volt nehéz a pálya, bár láttunk néhány "világgá menő" autót. A 19-es pontig remekeltünk, ám ott a velünk tartó Pajero fékcsöve elszakadt, így a verseny számunkra is véget ért. Hazakísértük őket.
Jó volt kicsit megint terepezni, de azért hiányzott Dömper és az összeszokott páros :) Szóval mindenki reszkessen, mert ha találunk egy megfelelő gépsárkányt, ott leszünk ám elöl!
A győztes - a mi nagy örömünkre is - az Aquincum Racing csapata lett, természetesen Toyotával. Megérdemelték.

Gondolkodós- 2009. március
Tavalyi felkészülésünk hosszú és fáradalmas volt. A részleteket itt olvashatók. Mégis jó, mert folyamatosan készültünk, izgultunk, és a kocsiban benne volt a saját munkánk.
2010-es felkészülésünk még alig indult el. Autónk ugye nincsen, így csinálnunk sincs mit. Az "apróságok", mint matrac, sátor és egyéb felszerelések már megvannak. Versenyezni nem tudunk, hát csak ülünk és tervezgetünk. Megyünk, nem megyünk, ha igen, akkor mivel. Mi lesz majd, amikor... Egyelőre itt tartunk.